Kép és mítosz. A mitológia esztétikája

2015-10-28 / Dr. Gyenge Zoltán

Nietzcshe Research, Interwiew

2014-07-01 / Dr. Gyenge Zoltán

F.W.J. Schelling: Filozófia és vallás

F.W.J. Schelling: Filozófia és vallás

Ha belegondolunk, nálunk a művelt közönség is meglehetősen keveset tud a német idealizmusnak arról az alakjáról, aki igen fontos szerepet játszott mind magában a 18. század utolsó felében zajló szellemi folyamatokban, mind a német romantika születésében, és nem utolsósorban a filozófia megújításában: Friedrich Wilhelm Joseph Schellingről.  

A vele közvetlenül nem foglalkozó érdeklődő számára ő a német idealizmus utolsó képviselője, akit a Kant, Fichte, Hegel-hármas után szokás említeni. Utolsó képviselője, hiszen Hegel 1831-ben bekövetkezett halálát 23 évvel élte túl. A kifinomultabbak azt is tudni vélik, hogy zseniként indult: 1775-ben született Leonbergben (ma hiába keresnénk a térképen: Stuttgart egyik városrésze lett), 1785-ben felveszik a nürtingeni iskolába, azonban elemi iskolai pályafutása meglehetősen gyorsan lezárul azon egyszerű oknál fogva, hogy tizenkét éves kora előtt „kiteszik” azzal, hogy elsajátította a teljes tananyagot, nincs neki többé mit tanítani. Latin nyelven írt verseket, elsajátította az antik nyelveket: tud görögül, héberül, arabul, és természetesen más európai nyelveken. A tübingeni egyetemre 1790-ben veszik fel, azaz 15 éves, amikor beiratkozik, jóllehet felkészültsége alapján már akár előbb is megtehette volna. 1798-ban Goethe közbenjárásának köszönhetően meghívást kap a Jénai Egyetemre, mindössze 23 éves, és már professzor. Életpályáját tekintve ez olyan, mint egy üstökösé, vagy akire azt mondják, hogy „neki csak megszületni volt nehéz”. Jóllehet ez a pálya nem teljesen egyenes, és nem minden gond, keserűség nélküli. 

Fordította: Gyenge Zoltán / Weiss János 

Szerkesztő: Gyenge Zoltán

 

Read more...

Schelling: Szabadságirat /Freiheitsschrift

Schelling: Szabadságirat /Freiheitsschrift

Az egyik legfontosabb kérdés, amely szorosan egybefonódik a rendszer problematikájával: a szabadság és annak az emberi és isteni világ-egészhez való viszonya. Schelling több okból 1809-ben látja elérkezettnek az időt, hogy erről egy sok mindent tisztázó értekezést bocsásson a közönség elé.

A Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről és az azzal összefüggő tárgyakról (Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit und damit zusammenhängende Gegenstände) hosszú című, de nem túl hosszú, de annál meghatározóbb írás így éppen kétszáz éve jelent meg, és az akkor már ismert és elismert Friedrich Wilhelm Joseph Schelling szinte utolsó, életében megjelent műve volt.

A legismertebb kommentátora ennek az írásnak nem kisebb személyiség, mint Martin Heidegger. Heideggert saját bevallása szerint Schelling filozófiájából éppen ez a mű ragadta meg leginkább. Könyvet is írt róla, ez a híres Schellings Abhandlung »Über das Wesen der menschlichen Freiheit«

Mi a szabadság? A schellingi mű talán ad némi kapaszkodót ahhoz hogy megértsük, hogy miért függ össze az emberi szabadság az isteni szabadság lényegével egy szekularizált világban, ahol az egyik utolsó tapasztalatunk az volt, hogy „Isten halott.” 

 Fordította: Gyenge Zoltán / Boros Gábor

Szerkesztette: Gyenge Zoltán

 

 

Read more...