Kép és mítosz. A mitológia esztétikája

2015-10-28 / Dr. Gyenge Zoltán

A művészet születése

2014-01-19 / Dr. Gyenge Zoltán

Teljes publikáció az MTMT honlapján

2013-02-08 / Dr. Gyenge Zoltán

Szegedi Tudományegyetem, Filozófia Tanszék

2013-02-17 / Dr. Gyenge Zoltán

Pszeudo Kierkegaard: A megfordult világ, közreadja: Gyenge Zoltán

Han van Meegeren nem egyszerűen hamisította a zseniális holland festőt Johannes Vermeert, hanem annál többet tett: új kontextust teremtett. Mivel sokan úgy vélték, hogy a 17. században élt Vermeernek talán volt egy itáliai festői korszaka, amelyre Caravaggio művészete nyomta rá hatását, és mit tagadjuk, a Krisztus Mária és Márta házában című képe ezt a vélekedést alá is támasztotta, Meegeren nem tett mást, mint festett Vermeernek egy itáliai korszakot. Ami persze nem volt. 

A hamisítás tényét senki sem vette észre. Jelentős múzeumok vásároltak be az ál-Vermeerből, sőt Hollandia megszállása után még a nácik is loptak belőle. Meegerent éppen ez buktatta le. Talán soha vagy legalábbis sokáig ki sem derül az eset, ha Meegerent 1945-ben nem állítják bíróság elé azzal, hogy Vermeer képeket játszott Göring és társai kezére. Meegeren eleinte hallgatott, majd a fogságban megtört és elismerte, hogy a képeket ő készítette. Nem hittek neki. A börtönben meg kellett mutatnia, hogy képes teljesen Vermeer stílusában festeni, de ami megdöbbentő, hogy a beismerő vallomás után még mindig sokan kételkedtek abban, hogy ő egyes képek szerzője és nem a holland mester. Kételkednek ma is. Mert Meegeren nem egyszerűen hamisított, hanem kontextust teremtett.

Jelen mű egy talált kézirat. Vagy nem. Kierkegaard a szerzője. Vagy nem. Döntse el ki-ki maga. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ám mivel a személyes érintettségem a megtalálás körülményeit illetően nem csekély, és bár jól tudom, hogy véleményem sem nagyon fontos, azért mégis elmondom, hogy a magam részéről tulajdonképpen lényegtelennek tartom, ki a szerző. Mert a szerző maga a mű. A név – legyünk hűek Kierkegaard szelleméhez – csupán véletlenszerűség. A könyv szerzője így fogalmaz: „Mert mi egy név? Semmi. Bárcsak megszabadulhatnék tőle! A saját név csak arra jó, hogy emlékeket ébresszen valakiben, mintha az egész létezés, úgy tűnik, semmi egyebet nem tartalmazna, mint a múltbe¬livel való hiábavaló játszadozást. Egyszer a helyi hirdetőben a következőt olvastam: „tizenhat rőf tartós fekete selyemszövet érdekmúlás miatt eladó”. Va¬jon mi volt az eredeti rendeltetése, talán gyászruhának készült? Miért nem hirdethetem meg ugyanígy a nevemet érdekmúlás miatt az újságban eladásra?” 

De a szerző maga a mű. Mindegy hát ki a szerző. Fogadják ezért kritikusan, egyben elnézően ezeket a sorokat. Én szeretnék – a könyvek terén is – megmaradni a becsület útján.